2018. március 10., szombat

Segítség, túlírtam a könyvem!

Biztos veletek is megtörtént már, főleg első könyvesekkel, hogy túl sok mindent akartatok beleírni a könyvbe, azt szerettétek volna, ha minél jobb lenne, és azt hittétek, ezt akkor érhetitek el, ha mindent beletesztek.

Azért merem megírni ezt a bejegyzést, mert velem is előfordult már. Szerintem főleg fantasy, sci-fi, horror, és thriller írókra jellemző, hogy nagyon sok mindent akarnak belesűríteni egy könyvbe, gyakran akár két könyvre elegendő információt és cselekményt is. Ennek az lesz az eredménye, hogy vagy iszonyat hosszú lesz a könyv, vagy annyi minden történik, hogy nemhogy az olvasó, de te is belekeveredsz.

Tapasztalatból tudom, hogy ha nincs egy konkrét vázlat a fejünkben, vagy leírva, csak homályosan, nagy vonalakban, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy elkalandozzunk, vagy nagyon beleéljük magunkat, és elveszítsük az önkontrollt, ami odáig vezet, hogy sokszor felesleges részekkel toldjuk meg a könyvünk. A másik eset ez velem is megtörtént már , hogy az írás hevében hirtelen eszünkbe jut egy nagyon jó ötlet, ami ott, akkor épp jónak tűnik, és csak akkor jövünk rá, hogy nem az, vagy épp felesleges a történet szempontjából, mikor már megírtuk, esetleg építettünk is erre az ötletre. Ez elviheti egy teljesen más irányba a sztorit, vagy teljesen tönkre is teheti, ha nem vagyunk ügyesek. Velem nemegyszer fordult elő, hogy a pillanat hevében leírtam valamit, ami akkor oltári ötletnek tűnt, de később nem tudtam mit kezdeni vele, vagy nagyon nem illett bele a cselekménybe, vagy nagyon eltérített az eredeti terveimtől, és nem tudtam összeegyeztetni a kettőt, vagy szimplán logikai baki csúszott a számításaimban. Néha pedig, mint kiderült, felesleges, toldalékrész lett belőle, ami unalmassá tette a könyvem.

Ilyenkor két féle író létezik: vannak, akik egyből felismerik ezt a hibát, és képesek kitörölni akár több fejezetet is, és újraírni, ha látják, hogy ez így nem lesz jó, sok lesz.

És vannak, akik vagy nem veszik észre, vagy észreveszik ugyan, de nem akarják már kitörölni, átírni, mert egyrészt rengeteg munka, másrészt jól sikerült, csak épp a történetbe vagy nem illik bele, vagy ahogy az előbb is írtam sok, sok, sok és felesleges.

Vannak persze helyzetek, mikor ezek a hirtelen támadt ötletek nagyon is jól jönnek, ilyenkor minannyian nagyon tudunk örülni. Ez még a jobbik eset.

És akkor ott van a túlírás másik fele: mikor mindent, és tényleg mindent bele akarunk írni egyetlen könyvbe. Tegyük fel romantikus történetet írunk, és olyan nagyon tökéletesre szeretnénk megírni, hogy egy kötetbe leírjuk, ahogy a szereplőink megismerik egymást, összejönnek, összeházasodnak, gyerekeik lesznek, majd meghalnak. Közben pedig megspékeljük egy kis akcióval is, hogy ne legyen olyan rém unalmas. Ezt a cselekményszálat ha jól megcsináljuk (és hát persze, hogy jól megcsináljuk), akkor akár 3-4 kötet is kijön belőle.
A másik a fantasy írók, akik azt hiszik, ha mindenféle lénnyel telepakolják a könyvüket, és mindegyik lény háttérsztorijának külön fejezetet szentelnek, az majd nagyon jó lesz. Vagy éppen tele rakják izgalmasabbnál izgalmasabb cselekménnyel, amibe nem csak, hogy belekeverednek, de az olvasót is elfárasztja, ráadásul a nagy részük felesleges, tehát megint ott tartunk, hogy egy átlagos 400 oldalas könyv helyett van egy 700 oldalas könyvünk, amiből az a + 300 oldal teljesen felesleges rizsa. (Ha mi vagyunk Sarah J. Maas, az Üvegtrón írója, akkor ez máris nem probléma, de sajna nem azok vagyunk, ráadásul ő is csak a 3 kötettől kezdve írt ilyen hosszú regényeket, és ott minden fejezetnek, minden pislogásnak volt jelentőssége.)

Jobb esetben az író felismeri, hogy túlírta a könyvét, hogy telerakta felesleges szereplőkkel, cselekménnyel, és szintén a jobbik esetben szeretne tenni ellene valamit. De mit lehet tenni, ha felismertük ezt?

Töröld ki!

Ha már megírtad, és csak ezután jöttél rá, jobb híján töröld ki. Egy felesleges eseményből nem fogsz tudni kihozni semmi érdemlegeset vagy érdekeset, az olvasót pedig csak zavarni fogja, rosszabb esetben le is teszi a könyvet/kikapcsolja a blogod. Ne félj attól, hogy kitöröld, és újraírd! Nehéz lesz, de hidd el, jobb így, mintha meghagynád a felesleges oldalakat.

Írj vázlatot!

Mielőtt nekiülsz írni, készíts vázalatot a főbb cselekményvázról. Ez segít, hogy pontról pontra haladhass és betarthasd a magadnak megszabott paramétereket. Szokták mondani, hogy nem árt megtervezni, hány oldalas lesz... Én ebben nem nagyon hiszek, nekem még egyszer sem jött be, de mindenki máshogy működik, hátha nektek menni fog! Ha 400 oldalasra tervezed, akkor a 350. oldalnál ne tegyél be egy utolsó, "kiforgatom a sarkaiból a világot" fordulatot, ami után 100 oldal lesz a magyarázat és a következmény + a lezárás. De ha mondjuk szándékosan függővéget akarsz, és a fordulatot a következő kötetben szeretnéd kifejteni, akkor ez nem neked szólt!

Gondold végig!

Ez lehetne akár a vázlatírás egy alpontja is. Gondold végig fejben, mi történik. Vedd sorra a legfontosabb eseményeket, a legfontosabb szereplőket, párbeszédeket, helyszíneket. Ha ez megvan, és úgy gondolod, e mellé még elfér néhány toldalékjelenet, ami ugyan nem viszi előre a történetet, de érdekes lehet, vagy mondjuk a következőkben fontos lesz, tedd be! De fontos, hogy gondold végig, és tudd, mit szeretnél.

Tudd, mit akarsz!

Jellemzően azok, akik túlírják a könyvüket, nem tudják, mit akarnak, ezért akarnak egyszerre mindent. Te tudd, mit akarsz! És ne írj többet annál, mint ami feltétlenül szükséges! Erre jó a vázlat és ha fejben átpörgeted, mert meglátod, mennyi töltelékrészt rakhatsz még bele, amit még elbír a könyv.

Én ezeket szoktam (vagyis szokom mostantól) alkalmazni, hogy elkerüljem a túlírást, vagy hogy korrigáljam őket. Tudom, a jó részeket, bármilyen felesleges is, nehéz szívvel dobjuk a kukába. De a jó végeredményért muszáj megtenni. Úgyhogy legyetek erősek, ne hagyjátok magatokat!

Nektek milyen módszerek segítenek ennek elkerülésére? Osszátok meg velem!

2 megjegyzés:

  1. Yoh!

    A legjobb tanácsok a tömör tanácsok, ezt már én is tudom. Jó kis cikk :)
    (A túlírtságot már csak azzal lehet még kínosabbá tenni, ha azt a szereplőivel akarja leplezni, ha a szájukba ad olyan mondatokat: Ennek mi értelme volt? Nem fogok mutogatni, de akár idézőjelet is tehetnék az előző mondat köré, mert találkoztam ilyennel, legutóbb nem is volt fél éve.)

    Én a történet fő cselekményvázának megalkotása után a köztes részeket megpróbálom minél jobban kitölteni egyfajta kérdés-felelet spirállal, hogy a logikátlanságokat és az esetleges ellentmondásokat kiszűrjem, ezzel párhuzamosan elkészítem a főbb szereplőim részletes karakterlapját, eljátszom velük gondolatban a történetem néhány fordulópontját (ez nem mindig jön be pozitív eredménnyel), minél mélyebben ismerem a karakterem, annál jobban láthatom a gondolatait cselekedeteit, avagy, ha valami hülyeségbe akarom belerángatni, ő maga fog "szólni", hogy vegyem észre a hibát és változtassak. Vagy legalábbis igyekszem annyira megismerni, amennyire csak tudom, hogy ne tudjam belekényszeríteni őket irreális helyzetekbe, még az se baj ilyenkor, ha utólag a karakterek felülírják a történet vázlatát, ha elég érdekesnek találom az új ötleteket. Szóval én a Gondold végig!-et és a Tudd, mit akarsz!-ot néha a történet írás alatt is újra-újra előveszem.
    A túlírásokat, általában törölni szoktam, mert ha mégis beleesek ebbe a hibába, általában csak a visszaolvasáskor veszem észre őket.

    Eddig 1,5 befejezett és publikált hosszabb történetem van és tucatnyi novellám, amiket ezzel a technikával írtam. A legelső +100 oldalas regényem pedig, ami hemzsegett efféle túlírásokból még mindig pihen. Mert bár az ötlete még mindig megmozgatja a fantáziám, a tucatnyi rosszul kidolgozott jelenet miatt, teljesen elölről kellene kezdenem, amihez nincs erőm.

    üdv, Zsazsi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hűha, ami a karaktereket illeti, most én is nagyon sokat beszélgetek velük. Egyrészt, mert nem csak 1-3 főszereplőm van, hanem...khmmm, több. :D És egyrészt mindegyikük totál más, teljesen máshogy reagálnak egy-egy szituációra, szóval muszáj tudnom, melyikük mit tenne. Másrészt nehezíti a helyzetet, hogy mindannyian fiúk, tehát az én kis női agyammal megérteni az ő pasi logikájukat nem könnyű. De igyekszem, és úgy érzem, jól haladunk. :)
      Néha az én karaktereim is tesznek olyanokat, hogy most akkor vagy az egészet átírom, vagy nagyon átgondolom, hogy biztos jó-e ez így, és megéri-e ezt csinálni, vagy sem.
      Én sajnos eddig nem tartottam magam ezekhez a "szabályokhoz", és meg is lett az eredménye. :( Úgyhogy most nagyon odafigyelek rájuk, mindent háromszor átgondolok. Épp tegnap ütköztem bele az első logikai bakimba, és bár volt egy nagyon jó ötletem, muszáj volt elvetnem, mert csak tönkretette volna a történetet. :/

      Köszi, hogy írtál, és megosztottad velem a te trükkjeidet. :)

      Puszi: Vivi

      Törlés