2018. január 2., kedd

Új év, új tervek

Sziasztok!

Mindenekelőtt szeretnék nektek Boldog Új Évet kívánni! 


Nagyon hálás vagyok, amiért egész évben velem tartottatok, támogattatok, véleményeztétek a műveim, és főleg hogy biztattatok! Egy bloggernek és írónak nincs is szüksége ennél többre!


Lássuk mi volt 2017 5 legnépszerűbb bejegyzése a blogon:
Szerintem már az agyatokra megy, annyit mutattam nektek facebookon, blogos csoportokban, stb. Nem véletlen. Ez a novella egy nagyon nagy előrelépés volt a "pályámon", az első igazi olyan írásom, ami ténylegesen novellának nevezhető. Rengeteg munkám van benne, szívem-lelkem, és nagyon büszke vagyok rá, de arra még jobban, hogy nektek is tetszett! Még egyszer köszönöm mindazoknak, akik itt, vagy facebookon üzentek nekem, és nem rejtették véka alá a véleményüket! ♥
Megint egy 2017-es novella, ami a Ments meg!-hez képest épp csak egy kis firkálmány. Mármint terjedelmét tekintve. Hangulatában is teljesen más a kettő, ez kissé szomorú, és rám jellemzően gonosz végkifejletet kapott. :D
És már megint egy novella. :D Ez azonban a Hellfire-hez készült, mint kiegészítés, ami szigorúan a fejezetek után olvasandó, mert sok poént lelő. Még az sem biztos, hogy végül novella marad, lehet prológus lesz belőle egy következő kötetben. :)
Ez bizony egy fontos fejezet volt a történet szempontjából, és a megtekintések alapján nektek is nagyon tetszett. :)
Ez szintén egy fontos fejezet volt, és egyben az utolsó, amit ide feltöltöttem. Azt már tudjátok, hogy sosem szoktam feltölteni a könyvek összes fejezetét, így ez amolyan lezárás, és kíváncsiság keltő fejezet volt.

 
Amit most szeretnék elmondani, kérni, abba nem is tudom, hogy kezdjek bele... Sokat gondolkodtam, főleg itt a téli szünetben. Egy valamire jöttem rá: ez így nem mehet tovább. Mikor ezt a blogot megnyitottam, azzal a céllal tettem, hogy megmutatom nektek, miken ügyködöm a szabadidőmben, mert iszonyú kíváncsi voltam, vajon van-e értelme írogatnom. Mikor azt láttam, hogy az olvasóim száma egyre csak nő, és nő, úgy tűnt, van. De én mindig is szerettem volna kiadni egyik könyvemet. Ám hamar kiderült, hogy ha így folytatom tovább, nem fog menni. A hiba bennem volt. Nem volt kedvem, motivációm írni. Az ötletekkel sosem voltam hiányban, ezért mindig hálát is adtam. Egyszerűen csak hiányzott az, hogy igenis akarjam. Most kezdhetném felsorolni az okokat, iskola, érettségi, egyetem, stb. De ez mindig kifogás volt, mert féltem. Baromira féltem, hogyan is álljak neki rendesen, mit is kellene csinálnom, és hogyan csináljam. De aztán most, mikor a Ments meg!-et írtam, és jobban féltem attól, hogy meg kell-e ölnöm a srácaimat, mint attól, hogy vajon hogy fogadja majd az olvasóközönségem ezt a tőlem szokatlan műfajt, már nem féltem. Az egész önbizalom kérdése volt, csak rá kellett jönnöm, hogy megy-e ez nekem, vagy sem. Ha arra is jöttem volna rá, hogy nem megy, akkor sem hagytam volna abba, mert imádom csinálni, ezt ti tudjátok a legjobban. De aztán rájöttem, hogy igenis megy, csak valamit rémesen rosszul csináltam. Mit is? Itt a bökkenő: több könyvön dolgozni egyszerre nem megy. Mindkettő kidolgozatlan lesz, pedig mindkettő alapjaiban véve nagyon jó lehetne. Mit lehet akkor tenni? Hogy érjem el, hogy végül mégis legyen megjelent könyvem? Bizony! Egyszerre egy könyvre kell koncentrálnom! Az pedig akkor megy, ha van időm, energiám, ihletem, ötleteim. Nos, jelenleg ebből egyetlenegy hiányzik: az idő. Ötletem, mint a tenger, a füzetem betelik velük. Minden szabad percemben, még most, miközben írom ezt a bejegyzést is kavarognak bennem az ötletek, amikből megszülethet valami, ami majd később kézzelfogható lesz. Ez volt mindig is az, ami éltetett, és erőt adott. Mármint, rajtatok kívül. ♥
    Nem, ez a bejegyzés nem azért íródott, amire gondoltok. Eszem ágában sincs bezárni a blogot, mert nincs időm írni, stb. Hülyeség. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy rájöttem, mit kell tennem: félretenni mindent, és arra az egyre koncentrálni. És ezt fogom tenni! És most egy kicsit változtatni szeretnék azon, ahogy eddig csináltam. Nem szeretném minden fejezetet közzé tenni, nem szeretném lelőni a poént. Nem, nem miattatok. Miattam. Úgy érzem, ennek így kell mennie. Kicsit, de tényleg csak egy icipicit visszavonultan, magamba zárkózva arra az időre, míg írok, időt szakítva arra, hogy komolyan megtervezzem, amit le szeretnék írni. Mert bízom benne... Nem, hiszem, hogy így menni fog. Most már tudom, hogy végig ez volt a probléma. Nem tudtam rendesen elmerülni a saját világomban, amit teremtettem, mert ugráltam közöttük. Sokszor én magam sem voltam tisztában vele, mit is akarok. A szereplőim és én sokszor veszekedtünk (nem kell megijedni, nem őrültem meg :D ), úgy éreztem, nem tartozom a saját világomba.
   Most végre oda akarok tartozni, és mikor megosztom veletek a részleteket, a történetet, majd a könyvet egy olyan világot akarok mutatni nektek, amiben el tudtok merülni, amit a magatokénak érezhettek, és amiből nehéz lesz kirángatni titeket. Amit majd szerettek! Amire majd én is büszke lehetek.
   Ennek a kisebb regénynek tehát az volt a lényege, hogy tudjátok: ez az év számomra az összeszedettség éve lesz, amikor egyetlen regényre fogok koncentrálni, minden kis részletére, minden mozzanatra, és nem hagyom, hogy bármi kirántson belőle. A családom, a barátaim, és Ti vagytok ebben a legfőbb társaim és segítőim. Mostantól elkezdek majd bétáztatni is, mert egyáltalán nem hülyeség szakértők véleményét kikérni, és ez is sokat segít. Már a Ments meg!-nél is láttam, hisz nem is egy, de 3 ember bétázta le nekem! Nekik is köszönet érte, még egyszer! ♥♥♥
   Kérlek, idén is maradjatok velem, mert érzem, hogy ez egy fontos év lesz számomra, minden szempontból. Köszönöm, hogy mindig itt vagytok nekem, nem is tudjátok, milyen hálás vagyok ezért! Tudom, hogy iszonyúan lassan dolgozom, és sokat kell a fejezetekre várni, és ezt megunjátok. Én pedig ezt nagyon sajnálom. De nem akarok kiadni a kezemből egy félkész, összecsapott munkát. Az írás számomra olyan, mint a vásárlás: ha meglátok valamit a polcon, ami megdobogtatja a szívem, olyan jól néz ki, csak, és csakis akkor veszem meg. Ha azt mondom rá, hogy hmm... ez jól néz ki. Szép. Egész jó... akkor nem veszem meg. Mert nem fogott meg, mert nem dobogtatta meg a szívem, egyszerűen csak tetszik. Mielőtt kiteszek egy fejezetet, akkor is ez a helyzet. Csak akkor osztom meg veletek, ha megdobogtatja a szívem, és úgy érzem, ez így klassz lett. Tudom, ti szeretnétek hetente fejezeteket, ahogy azt más bloggerek is teszik, és rémesen érzem magam, amiért én ezt nem tudom teljesíteni. Borzasztóan igazságtalan veletek szemben! Ezért is írtam most le, hogyan szeretném mostantól csinálni. Nem akarlak hitegetni titeket, és sosem tettem. Kérlek, tartsatok ki, fogjunk össze, és ne adjuk fel! Így sikerülni fog! ^_^ Most sokan biztos mérgesek vagytok rám, amit meg is értek, van rá okotok. :/ De kellett valami, ami ráébreszt arra, hogy valamit nem jól csinálok, valami miatt nem működik. A Ments meg! volt ez, és hálás vagyok érte, hogy felnyitotta a szemem, és ráébresztett, hogy hogyan csináljam, amit csinálok.
   Ha csalódást okoztam - de remélem, nem -, akkor nagyon sajnálom! :/
   Szeretném elérni ezt a kitűzött célt, amire már a Sötétség rabjai óta álmodozom, de ezért tennem kell. És én tenni fogok érte! ;)
   Remélem, megértitek, és annyira nem haragszotok érte.
  Még egyszer szeretnék nektek boldog új évet kívánni, és remélem, mindennek ellenére velem maradtok idén is! ♥


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése